|
| "Egy kedves kis küklopsz" :-D |
|
| Most működik a motor, következhet a felújítás |
Régóta szerettem volna egy motort venni. Több típus is szóba került, a Pannóniától a Rigáig. Akkoriban nem ismertem a viszonylag elérhető árú motortípusokat, csak amikről a haveri körömben hallottam (Simson, Riga, Komar). Egy hirdetési újság böngészése közben lettem figyelmes az IZS márkanévre. Elkezdtem kutakodni, amiben barátomék, Csanádi Tibiék segítségemre voltak (óriási veteránfanatikusok, egy-két különlegességgel is). Hamarosan már fényképről ismertem az Izs 350-est, és a 49-est, majd amikor az áruk után is érdeklődni kezdtem, rá kellett jöjjek, hogy egyelőre meg kell elégednem mással. Erősen gondolkodóba estem, vajon tényleg erre van-e szükégem? Mert a TLF Pannónia is tetszik, és lett volna egy oldalkocsis, viszonylag olcsón, ráadásul Tibiék néhány Pannóniát is tartanak otthon, mindenféle állapotban.
Ezután jött a lélektani pillanat. Bátyám a helyi vastelepen járva felfigyelt az egyik vaskupacnak döntött Planeta 3-szerűségre. A beazonosítás nem okozott nagy gondot az oldaldobozon található cirill felirat miatt, bár ha az nincs rajta, nehézkes lett volna felismerni, mivel elég lerobbant volt. Amint tudtam, én is elmentem megnézni a "vasat", és egyből megtetszett. A nagy egymásra találást csak a vastelep tulajdonosa (Grga Pitic :-)) hátráltatta azzal, hogy olyan nagyon ragaszkodott az ócskavasához. Majd amint említettem Neki egy baráti összeget, némi alkudozás (és több, mint egy hónap győzködés) után, 2002. május 10-én, reggel 8 órakor végre hazacűgölhettük az akkor még csak ócskavas-jellegű motort. A bökkenőt az okozta, hogy nem volt rajta kormány, az első keréken gumiabroncs, a hátsó fék pedig befogott. Egy univerzális kiskocsi (chopper) segítségével ezt a lehetetlen helyzetet is megoldottuk, az utcabeliek nem kis mulatságára.
Miután kínkeservesen hazaértünk, következett a kárfelmérés (volt mit!). Bár látszólag egyben volt, az apróságok elég komoly számlát eredményeztek. Ahogy már írtam, az első keréken nem volt gumi, a sárvédő pedig falusi jószokás szerint szét volt fúrva, és felaggatva sárvédőgumival. Ezen kívül némi kalapálásra szorult a pereme. Az első villa krómozása meglepően jó volt, de a lámpa jobboldali felfogatását és a lámpatestet az előző tulaj már áttervezte egy erőteljes kalapácsütéssel (valószínűleg ekkor tört össze a bura is). A lámpa ki volt belezve, szinte semmi nem volt használható belőle. Sokáig gondolkodtunk, mit is tegyünk, de végülis az egyik csepeli börzén sikerült vennünk egy komplett lámpatestet, jelképes áron. A kormányt is pótoltuk - egy egész szép darabbal -, bár ahogy majd látható lesz, a markolatok később cserére szorulnak. A tankot dobhattuk ki, mert kivágták a tetejét (biztos beleejtették a kulcsot :-)). Az ülés viszonylag egyben volt, bár jobban átnézve kiderült, hogy csak a kapaszkodó, és a szivacs használható. Az oldaldobozokról semmi különöset nem tudok mondani, viszonylag egyben vannak, néhány rohadásfolttól eltekintve. A hátsó sárhányó lebontásával bajlódtunk egy darabig, de miután Tibi feldezte a spanyol viaszt, és kiakasztotta az üléslemezt tartó pöcköt, egyből meggyorsult a bontás üteme. A hátsó kerék és a hajtásház jó állapotban volt, a fék - felújítás után - teljesen használható, a fogaskerék is meglepően jó állapotú. A kipufogók leszedése nem jelentett nagy kihívást, a takarítás után a kisebb sérülésektől eltekintve egészen szép krómozásban gyönyörködhettünk. Ugyanez igaz a felnikre is, amelyekről ugynacsak sok sok olajos port és vakrozsdát kellett lekaparni, de végülis még mindig szépek. És ami a lényeg, EREDETI!
És most jön a java! Idáig semmi komolyabb problémánk nem volt, de miután elkezdtük a blokkot is bontogatni, kellemetlen meglepetéssel kellett szembesülnünk. A karburátort (K-36) flexszel tőből levágták, így a dugó könnyen nedvességet kapott, és ahogy annak rendje és módja, berohadt. Hosszasan próbáltuk mindenféle humánus módszerrel (csavarlazítós, vagy petróleumos áztatás, fatuskóval kiütögetés) kikényszeríteni a dugót, de végül a vascsöves módszer vált be, így mostmár a beszerzendő alkatrészek listájára egy dugattyú is felkerült. A főtengelynek sem tett jót az állás, így a csapágyakat is ki kell cserélni. A lánc ugyan benne volt az alapkészletben, de nem néz ki túl meggyőzően, bár elég sokáig áztattuk benzinben, és kalapáltuk, zsíroztuk, valószínűleg azt is venni kell.
A felújítás mostani állása szerint (2002. december) az összes váz-elem és borítás fémtiszta, nagyrészük már le lett alapozva/szórógittezve. Motorikusan kevésbé rózsás a helyzet, ide még több pénzre van szükség. Cserélni kell a dugót, a csapágyakat, a hengerfejet, a láncot, pótolni a karburátort és a légszűrőt. Tehát itt van még mit tenni. Így valószínűleg már csak 2003 nyárra fog működni a GÉP. (Persze mindent megteszünk, hogy ez ne húzódjon el ennyire.)A felújításban nagy segítséget jelent Tibi apja, Csanádi Tibor, a fényezés az ő keze munkáját fogja dícsérni, remélhetően minél hamarabb! :-) Idáig nagyobb beruházást a festék vásárlása (5000 Ft), illetve az alkatrészek beszerzése jelentett, pótoltuk vagy cseréltük az első gumit (1200 Ft belső, ajándék a külső, plusz 700 Ft egy gyári, traktor-külső), a komplett első lámpát (kilométeróra, kapcsolók, foncsor, izzó, bura, keret, lámpatest, stb... 2300 Ft), a kormányt markolatokkal (1000 Ft), a tankot (1000 Ft+ 500 Ft a gyári, króm tanksapka), üléslemezt (1000 Ft), a berúgókart és váltókart (500 Ft), és a karburátor fedőlemezét (500 Ft). Még legalább ennyire lenne szükség a működőképes állapothoz. A további fejleményekről később.
2002. december
|
